Harry

nem b�rt megmozdulni. A L�thatatlann� t�v� k�peny alatt fek�dt �s �rezte, ahogy a meleg, nedves v�r lecsorog az arc�r�l, k�zben pedig hallgatta a folyos�r�l besz�r�d� hangokat �s a l�ptek zaj�t. Hirtelen arra gondolt, hogy valaki biztosan ellen�rizni fogja a f�lk�ket az indul�s el�tt. De egyszer csak az esz�be villant az a cs�ggeszt� gondolat, hogy m�gha be is n�z valaki, se l�tni, se hallani nem fogja �t. Az egyetlen es�lye arra volt, hogy valaki arra s�t�l �s r�l�p.

M�g soha nem ut�lta jobban Malfoyt, mint most, ahogy ott fek�dt mint egy abszurd tekn�s a h�t�ra borulva, mik�zben nyitott sz�j�ba v�r cs�p�g�tt . Milyen h�lye helyzetbe ker�lt m�r megint... �s most m�r az utols� n�h�ny l�p�s zaja is elhalt; mostanra m�r mindenki a kinti s�t�t peronon volt, hallotta a nadr�gok suhog�s�t �s a hangos fecseg�st.

Ron �s Hermione azt fogj�k hinni, hogy lesz�llt a vonatr�l n�lk�l�k. Meg�rkeznek majd a Roxfortba �s helyet foglalnak a nagyteremben, majd sz�tn�znek a Griffend�l asztal�n�l, �s mire �szre veszik, hogy � nincs ott, addigra Harry m�r f�l�ton lesz vissza Londonba.

Megpr�b�lt hangot kiadni, ak�r csak egy mormog�st, de hi�ba, nem ment. Azt�n esz�be �tl�tt, hogy p�r var�zsl�, mint Dumbledore, var�zslatokat tudnak v�grehajtani an�lk�l is, hogy kimondan�k a var�zsig�t, �gy elkezdte mag�hoz h�vni mag�hoz a p�lc�j�t, mik�zben a fej�ben ezt ism�telgette: 'Invito p�lca!', �jra �s �jra de semmi nem t�rt�nt.

Mintha hallotta volna a t� k�r�li f�k suhog�s�t, �s messze egy bagoly huhog�s�t, de semmi jel�t nem vette �szre annak, hogy �ppen keresn�k �t, m�g csak (el�t�lte mag�t, hogy ebben rem�nykedett) Harry Pottert keres� ijedt hangokat sem hallott. K�ts�gbeejt� �rz�s futott �t rajta, mikor elk�pzelte a thesztr�lok �ltal vontatott fi�kerek sor�t, amint �ppen az iskola fel� haladnak, mik�zben tompa r�h�gcs�l�s sz�r�dik ki abb�l a kocsib�l, amiben Malfoy utazik, aki �ppen Harry elleni t�mad�s�t mes�li mardek�ros t�rsainak.

A vonat megingott, az oldal�ra bor�tva Harryt. Most m�r az �l�sek porlepte alj�t n�zhette. A padl� vibr�lni kezdett, ahogy a motor beindult. Az expressz azonnal elindul �s senki nem tudja, hogy � m�g rajta van…

Hirtelen �rezte, hogy a l�thatatlann� t�v� k�penyege felemelkedik r�la, �s egy hang sz�lal meg a feje f�l�tt .

– �rvendek, Harry

Piros f�ny villant, majd Harry teste felolvadt, � pedig feltolta mag�t egy kev�sb� nevets�ges, �l� p�zba, sietve let�r�lte a v�rt s�r�lt arc�r�l, azt�n feln�zett Tonksra, aki a l�thatatlann� t�v� k�peny�t tartotta a kez�ben, amit az el�bb r�ntott le r�la.

– Jobb lenne min�l gyorsabban kijutni innen – mondta. Az ablakok el�tt m�r f�st gomolygott, �s a vonat megindult az �llom�sr�l – Gyere, kiugrunk!

Harry ut�nasietett a folyos�ra. Tonks kinyitotta az ajt�t �s kiugrott a peronra, ami �gy festett, mintha siklana alattuk, ahogy a vonat begyorsult. Harry k�vette �t, de f�ldet �r�skor kicsit megingott. Az�rt id�ben kiegyenesedett, hogy l�ssa a felgyorsul�, skarl�tv�r�sen csillog� g�z�st, amint befordul a sarkon �s elt�nik a szem�k el�l.

A hideg �jszakai leveg� be�ramlott l�ktet� orr�ba. Ahogy Tonks r�n�zett, Harry d�h�t �rzett �s egyben zavarban is volt, hogy ilyen nevets�ges poz�ci�ban tal�ltak r�. Tonks cs�ndben visszaadta a k�penyt.

– Ki tette? – k�rdezte.

– Draco Malfoy – mondta Harry keser�en – K�sz a… sz�val…

– Nem tesz semmit! – mondta Tonks egy mosoly n�lk�l. Ahogy Harry a s�t�tben l�tta, ugyanolyan eg�rsz�rke haj� �s szerencs�tlen kin�zet� volt, mint az Od�ban volt, amikor tal�lkoztak. – Meg tudom gy�gy�tani az orrodat, ha meg�llsz egy kicsit.

Harry nem tal�lta t�l j� �tletnek ezt, sz�vesebben ment volna el Madam Pomfreyhez, a gy�gy�t�hoz, akiben kicsivel jobban megb�zott, ha gy�gy�t� var�zslatokr�l volt sz�, de s�rt�nek tartotta volna visszautas�tani az aj�nlatot, �gyhogy ink�bb meg se moccant �s becsukta a szem�t.

– Episkey – mondta Tonks.

Harry orra hirtelen nagyon felmelegedett, azt�n meg nagyon leh�lt. Az egyik kez�vel �vatosan megtapogatta. Mindent rendben �rzett.

– K�sz sz�pen!

– Jobb lenne, ha felvenn�d a k�penyt, mik�zben fels�t�lhatunk az iskol�hoz – mondta Tonks m�g mindig komoran. Am�g Harry visszavette a k�peny�t, � intett a p�lc�j�val �s egy hatalmas, ez�st�s n�gyl�b� teremtm�ny ugrott ki bel�le, majd elrohant a s�t�tbe.

– Az egy patr�nus volt? – k�rdezte Harry, aki m�r l�tta, amikor Dumbledore ugyan�gy k�ld�tt �zenetet.

– Igen, meg�zentem a kast�lybelieknek, hogy megvagy, k�l�nben agg�dn�nak. Rajta, jobb ha nem vesztegetj�k az id�t!

Elindultak a kast�ly fel� vezet� �ton.

– Hogy tal�lt�l meg?

– �szrevettem, hogy nem sz�llt�l le a vonatr�l �s tudtam, hogy van ez a k�penyed. Azt gondoltam, valami okb�l elrejt�zt�l. Amikor megl�ttam, hogy a f�gg�ny le volt h�zva abban a f�lk�ben, �gy gondoltam, leellen�rz�m.

– �s egy�bk�nt mit csin�lsz itt? – k�rdezte Harry.

– Roxmortsban �llom�sozok, hogy extra v�delmet biztos�tsak az iskol�nak – mondta Tonks.

– Csak te vagy itt, vagy –?

– Nem, Proudfoot, Savage �s Dawlish is itt vannak.

– Dawlish az az auror, akit Dumbledore megt�madott tavaly?

– �gy igaz.

Felv�nszorogtak a s�t�tben az elhagyott �sv�nyen, k�vetve a fi�kerek friss ker�knyom�t. Harry oldalra n�zett Tonksra a k�peny al�l. Tavaly �lland�an k�v�ncsiskodott (olyan fokon, hogy n�ha m�r nagyon kellemetlennek bizonyult), k�nnyen nevetett, vicceket mondott. Most �regebbnek l�tszott �s sokkal komolyabbnak, c�ltudatosabbnak. Ez vajon mind annak a hat�sa, ami a Miniszt�riumban t�rt�nt? Harry kelletlen�l eml�kezett vissza arra, hogy Hermione azt javasolta, mondjon valami vigasztal�t Siriusr�l, hogy nem Tonks hib�ja volt az eg�sz, de nem tudta mag�t r�venni, hogy megtegye. T�vol �llt att�l, hogy �t okolja Sirius hal�l��rt, csak annyira volt Tonks hib�ja, mint ak�rki m�s� (�s sokkal kev�sb�, mint Harry�), de hacsak elker�lhette, nem szeretett Siriusr�l besz�lni. Tov�bb mentek teh�t el�re a hideg, n�ma s�t�ts�gbe, Tonks hossz� tal�rja suhogott m�g�tt�k a f�ld�n.

Azel�tt mindig kocsival utazott erre, sohasem m�rte fel, milyen messze van az iskola az �llom�st�l. Nagy megk�nnyebb�l�s t�lt�tte el, amint megl�tta a kapu k�t oldal�n �ll� oszlopokat, tetej�k�n egy-egy sz�rnyas vadkannal. Harry f�zott, �hes volt, �s m�r nagyon v�gyott r�, hogy maga m�g�tt hagyja ezt az �j, m�lab�s Tonksot. De amikor kiny�jtotta a kez�t, hogy kinyissa a kaput, azt lel�ncolva tal�lta.

– Alohomora! – mondta magabiztosan, �s meg�rintette a p�lc�j�val a lakatot, de nem t�rt�nt semmi.

– Nem fog ezeken m�k�dni – mondta Tonks. – Dumbledore maga var�zsolta el �ket.

Harry k�rben�zett. – Megm�szhatom a falat – javasolta.

– Nem tudod. – mondta Tonks hat�rozottan – behatol�sg�tl� van mindenen. A biztons�gi int�zked�sek sz�zszoros�ra lettek szigor�tva a ny�ron.

– Nos, akkor, – mondta Harry, kezdve bossz�s�got �rezni Tonks seg�t�k�szs�g hi�nya miatt. – Felt�telezem, itt kint kell aludnom �s megv�rni a reggelt.

– Valaki lej�n �rted, – mondta Tonks. – N�zd!

Egy vil�g�t� pont k�zeledett a kast�ly l�b�t�l. Harry anyira �r�lt neki, hogy l�tja, hogy �gy �rezte, m�g Frics lass�s�ga miatti kritik�j�t is elviselte volna, meg az arr�l val� fecseg�s�t, hogy menyit javulna a pontoss�ga a h�velykszor�t� �ltal. Amikor a f�ny m�r t�z l�p�sre sem vol t�l�k, Harry levette a k�penyeg�t, hogy l�that�v� v�ljon, �s bel�has�tott a tiszta gy�l�let Piton kamp�s orra, �s zs�ros, hossz� fekete haja l�tt�n.

– Ejnye, ejnye, ejnye – mondta Piton, eleresztve egy g�nyos mosolyt, majd el�vette a p�lc�j�t, meg�t�tte vele a lakatot, minek k�vetkezt�ben a l�nc h�trak�gy�zott �s a kapu kit�rult – Sz�p mag�t�l, hogy beugrot, Potter, hab�r nyilv�nval�an elhat�rozta, hogy az iskolai tal�r rontja a megjelen�s�t

– Nem tudtam �t�lt�zni, nem volt meg a… – kezdte Harry, de Piton f�lbeszak�totta.

– Nem kell v�rnod, Nymphadora. Potter meglehet�sen nagy… biztons�gban van a kezemben.

– Hagridnek sz�ntam az �zenetet – mondta Tonks rosszall�an.

– Hagrid k�sett az �vnyit� �nneps�gr�l, ak�rcsak Potter, �gy h�t �n int�zkedem helyette. Mell�kesen pedig – mondta Piton, h�tr�bb l�pve, hogy beengedje Harryt – k�v�ncsi voltam az �j patr�nusodra.

Tonks egy hangos csattan�ssal az arc�ba csapta a kaput, �sszez�rta a l�ncokat egy p�lcasuhint�ssal, amik z�r�gve visszacs�sztak a hely�kre.

– Szerintem jobban j�rt�l az r�givel – mondta Piton, hangj�ban rosszindulattal – ez az �j gyeng�nek t�nt.

Ahogy Piton meglend�tette a l�mp�st, Harry egy pillanatra d�h�t �s zaklatotts�got l�tott Tonks arc�n. Azt�n ism�t s�t�ts�g hullt r�.

– J� �jszak�t – sz�lt vissza Harry a v�lla f�l�tt, azt�n elindult a kast�ly fel� Pitonal – K�szi… mindent!

– Viszl�t, Harry!

Piton nem sz�lalt meg egy percig. Harry �gy �rezte, a teste olyan er�teljes gy�l�lethull�mokat termelt, hogy hihetetlennek t�nt, hogy Piton nem �rezte mag�t meg�getve. Az els� tal�lkoz�sukt�l kezdve gy�l�lte Pitont, de most, a Sirius-szal szembeni magatart�s�val Piton egyszer �s mindenkorra kiz�rta Harry megbocs�nat�nak lehet�s�g�t. Mondhatott Dumbledore ak�rmit, Harrynek volt ideje gondolkodni a ny�ron, �s m�g mindig �gy gondolta, hogy Piton Siriusnak tett aljas megjegyz�se arr�l, hogy m�g a F�nix Rendj�nek t�bbi tagja Voldemort ellen harcol, � biztons�gosan megb�jik, igen er�sen befoly�solta Siriust abban, hogy hal�l�nak est�j�n elrohanjon a miniszt�riumba. Harry ragaszkodott ehhez az elk�pzel�shez, mert ez lehet�v� tette, hogy Pitont hib�ztassa; ezt pedig hely�nval�nak �rezte, mert tudta, ha volt valaki, aki nem �rzett sajn�latot Sirus hal�la miatt, akkor az az ember most ott l�pkedett mellette a s�t�tben.

– �tven pont a Griffend�lt�l a k�s�s�rt – mondta Piton – �s mondjuk tov�bbi h�sz pont a mugli �lt�z�ked miatt. Tudod, nem hiszem, hogy b�rmelyik h�znak valaha is lettek volna ilyen hamar m�nuszban a pontjai. F�leg, hogy m�g a pudingot sem kezdt�k el. Val�sz�n�leg �j rekordot �ll�tott�l fel, Potter.

A Harryben forr� d�h �s gy�l�let feh�ren izzott, de ink�bb maradt volna eg�szen Londonig megb�n�tva, minthogy elmondja Pitonnak, hogy mi�rt k�sett.

– Gondolom nagy bel�p�t akart�l, ugye? – folytatta Piton. – �s mivel most nincs rep�l� aut�, �gy d�nt�tt�l, hogy az eb�d k�zep�n bel�pni a nagyterembe is biztosan dr�maian fog hatni.

Harry tov�bbra is csendben maradt, b�r �gy �rezte, a mellkasa hamarosan felrobban. Tudta, hogy Piton ez�rt j�tt el�, az�rt a n�h�ny perc�rt, amikor szabadon macer�lhatja �s k�nozhatja, mik�zben senki m�s nem hallja �ket.

V�g�l el�rt�k a kast�ly l�pcs�it, �s mik�zben a hatlmas t�lgyfa ajt�k kiny�ltak az �res bej�rati csarnokra, besz�lget�s, nevet�s �s t�ny�rok �s �vegek cs�r�mp�l�se fogadta �ket a nagyterem nyitott ajt�in kereszt�l. Harry azon t�prengett, hogy nem lenne-e jobb megint elb�jnia a k�penye alatt, hogy �szrev�tlen�l eljuthasson a hely�re a Griffend�l asztala mellett (ami sajn�latos m�don a legmesszebb volt a bej�rati csarnokt�l). Mintha olvasna Harry gondolataiban, Piton megsz�lalt. – Semmi k�peny. Bem�sz, hogy mindenki l�thasson, elv�gre ezt akartad el�rni.

Harry megfordult, �s egyenesen bel�pett a nyitott ajt�kon: b�rmit, hogy megszabaduljon Pitont�l. A nagyterem a n�gy h�z asztal�val �s a v�g�ben a tan�ri asztallal a szok�sos m�don volt feld�sz�tve a lebeg� gyerty�kkal, melyek hat�s�ra a lenti t�ny�rok csillogni l�tszottak. Az eg�sz egy elmos�dott csillog�snak l�tszott Harrynek, aki olyan gyorsan ment, hogy elhagyta a Hugrabug asztal�t, mire az emberek egy�ltal�n elkezdt�k b�mulni, �s mire elkezdtek volna fel�llni, hogy jobban megn�zz�k maguknak, m�r meg is pillantotta Ront �s Hermion�t, hozz�juk sietett, �s befurakodott kettej�k k�z�.

– Hol volt�l – ap�m, mit csin�lt�l az arcoddal? – k�rdezte Ron, mik�zben r�b�mult, mindenki m�ssal egy�tt, akik a k�zelben voltak.

– Mi�rt, mi a baj vele? – k�rdezte Harry, mik�zben felvett egy kanalat, �s megn�zte benne a k�p�t.

– Tiszta v�r vagy! – mondta Hermione. – Gyere–

Felemelte p�lc�j�t. – Tergeo! – �s felsz�vta a sz�radt v�rt.

– K�szi – mondta Harry, �rezve, hogy megtisztul az arca. – Milyen az orrom?

– Norm�lis – mondta idegesen Hermione. – Mi�rt, nem kellene? Harry, mi t�rt�nt? Annyira megijedt�nk!

– K�s�bb elmondom – mondta r�viden Harry. Tiszt�ban volt vele, hogy Ginny, Neville, Dean �s Seamus hallgat�ztak; m�g F�lig Fej N�lk�li Nick, a Griffend�l szelleme is arra lebegett a padok k�z�tt, hogy hallgat�zzon.

– De… – kezdte Hermione.

– Ne most, Hermione – mondta Harry, s�t�t, jelent�s�gteljes hangon. Rem�lte, hogy mindannyian azt gondolj�k, hogy valami h�sies dologban vett r�szt, melynek r�szese volt n�h�ny Hal�lfal� �s egy dementor is. Term�szetesen Malfoy mindenkinek el fogja mondani a t�rt�netet, akinek csak tudja, de mindig volt egy kis es�ly arra, hogy nem jut el t�l sok Griffend�les f�l�be.

�tny�lt Ron mellett n�h�ny csirkel�b�rt, �s egy mar�k s�ltkrumpli�rt, de miel�tt vehetett volna bel�l�k, elt�ntek, �s pudding t�nt fel helyett�k.

– Egy�bk�nt kihagytad a beoszt�st – mondta Hermione, mik�zben Ron egy csokitort��rt ny�lt.

– Mondott valami �rdekeset a s�veg? – k�rdezte Harry, mik�zben egy szelet melaszos s�tit vett.

– Nagyj�b�l ugyanazt… javasolta, hogy egyes�lj�nk a k�z�s ellens�ggel szemben.

– Dumbledore eml�tette Voldemortot?

– M�g nem, de a rendes besz�d�t mindig a vacsora v�g�re tartogatja. M�r nem fog sok�ig tartani.

– Piton mondta, hogy Hagrid k�sett az �nneps�gr�l…

– L�ttad Pitont? Hogyhogy? – k�rdezte Ron k�t falat torta k�z�tt.

– Belefutottam – mondta kit�r�en Harry.

– Hagrid csak p�r percet k�sett – mondta Hermione. – N�zd, �pp neked integet, Harry.

Harry feln�zett a tan�ri asztalhoz, �s Hagridra vigyorgott, aki val�ban fel� integetett. Hagridnek nem igaz�n siker�lt olyan m�lt�s�gteljesen viselkednie, mint McGalagonynak, a Griffend�l h�z fej�nek, akinek a feje Hagrid k�ny�k�ig – v�ll�ig �rt fel, ahogy ott �ltek egym�s mellett, �s aki el�gg� kifog�sol�an n�zte Hagridnak ezen lelkes �dv�zl�s�t. Harry meglepetten l�tta a j�sl�stan tan�rt, Trelawney professzort, aki Hagrid m�sik oldal�n �lt; csak ritk�n hagyta el a tornyszob�t, �s kor�bban m�g soha nem l�tta az �vnyit� vacsor�n�l. El�g k�l�n�snek t�nt, csillog� gy�ngy�kkel �s kend�kkel bebor�tva, �s szem�vege �ltal hatalmasra nagy�tott szemekkel. Mivel mindig is sz�lh�mosnak tekintette, Harry r�m�lve tudta meg el�z� �v v�g�n, hogy az �v� volt az a j�slat, ami miatt Voldemort nagy�r meg�lte a sz�leit, �s megt�madta mag�t Harryt. Ezzel a tudattal m�g kev�sb� v�gyott a t�rsas�g�ra, szerencs�re ebben az �vben leadja a j�sl�stant. Hatalmas, villog� szeme fel� pillantott; gyorsan a Mardek�r asztala fel� ford�totta a fej�t. Draco Malfoy �pp egy orr elt�r�s�t mutogatta az nevet� �s tapsol� t�rsas�gnak. Harrynek elment az �tv�gya, �s belseje ism�t l�ngra lobbant. Mit nem adna az�rt, hogy egy az egy ellen megk�zdhessen Malfoyyal…

– Sz�val mit akart Slughorn professzor? – k�rdezte Hermione.

– Tudni, hogy val�j�ban mi t�rt�nt a Miniszt�riumban – mondta Harry.

– �, �s mindenki m�s is – szippantott Hermione. – Az emberek folyton faggattak minket a vonaton, ugye, Ron?

– Igen – mondta Ron. – Mind tudni akarta, hogy t�nyleg te vagy-e a 'Kiv�lasztott'

– M�g a szellemek is sokat besz�lnek err�l a t�m�r�l – sz�lt k�zbe F�lig Fej N�lk�li Nick, lehajtva alig �sszek�t�tt fej�t Harry fel�, ami v�szesen megingott a nyak�n. – Engem Potter-szak�rt�nek tartanak, sokan tudj�k, hogy j�ban vagyunk egym�ssal. Azonban kijelentettem a szellemk�z�ss�gnek, hogy nem foglak inform�ci�k�rt zaklatni. 'Harry Potter tudja, hogy teljes m�rt�kben megb�zhat bennem', mondtam nekik. 'El�bb han�k meg, minthogy vissza�ljek a bizalm�val.'

– Ez nem t�l sok, figyelembe v�ve, hogy m�r halott vagy – �llap�totta meg Ron.

– Ism�telten bebizony�tottad, hogy �rzelmileg egy balta szintj�n �llsz – mondta s�rt�d�tten F�lig Fej N�lk�li Nick, majd felemelkedett a leveg�be, �s a Griffend�l asztal m�sik v�g�hez siklott, �pp mik�zben Dumbledore felemelkedett a tan�ri asztaln�l. A besz�lget�s �s a nevetg�l�s majdnem azonnal megsz�nt.

– A legjobb est�t mindenkinek! – mondta, sz�les mosollyal, sz�tt�rt karokkal, mintha az eg�sz termet meg�leln�.

– Mi t�rt�nt a kez�vel? – k�rdezte d�bbenten Hermione.

Nem � volt az egyetlen, aki �szrevette. Dumbledore jobb keze tov�bbra is olyan fekete �s �lettelen volt, mint aznap este, amikor elhozta Harryt a Dursley�kt�l. Az eg�sz termet suttog�s t�lt�tte meg; Dumbledore, helyesen �rtlemezve �ket, csup�n mosolygott, �s megr�zta b�bor-arany kab�tj�nak ujj�t a s�r�lt karj�n.

– Semmi olyan, ami miatt agg�dni kellene – mondta k�nnyed�n. – Kedves els��vesek, �r�l�k, hogy itt vagytok! Kedves fels�bb �vesek, �r�l�k, hogy �jra itt vagytok! Egy �jabb �vnyi m�gikus oktat�s v�r r�tok…

– A keze m�r ilyen volt, amikor ny�ron �rtem j�tt – suttogta Hermion�nak. – Azt hittem, mostanra m�r meggy�gyul… vagy Madam Pomfrey meggy�gy�tja.

– �gy n�z ki, mintha halott lenne – mondta Hermione �melyegve. – De vannak olyan s�r�l�sek, amiket nem lehet meggy�gy�tani… �si �tkok… �s vannak olyan m�rgek is, amik ellen nincs ellenszer…

– … a gondnokunk, Mr. Frics megk�rt, hogy k�z�ljem, hogy minden, a Weasley Var�zsvicc V�llalat �ltal gy�rtott term�k ki van tiltva az iskol�b�l.

– Azoknak, akik j�tszani k�v�nnak a h�zuk kviddicscsapat�ban, a szok�sos m�don a h�zvezet� tan�rukn�l kell jelentkezni�k. Tov�bb� �j komment�tort keres�nk, akik jelentkez�s�t hasonl� m�don v�rjuk.

– �r�m�mre szolg�l bejelenteni, hogy ebben az �vben egy �j taggal b�v�l a tan�ri kar, Slughorn Professzor – Slughorn fel�llt, kopasz feje megcsillant a gyertyaf�nyben, nagy, mell�nnyel bor�tott hasa �rny�kot vetett az asztalra – egy r�gi koll�g�m, aki beleegyezett, hogy folytatja r�gi t�rgya oktat�s�t, a b�jitaltant.

– B�jitaltan?

– B�jitaltan?

A szavak az eg�sz teremben visszhangoztak, mindenki azon t�prengett, vajon j�l hallott�k-e.

– B�jitaltan? – k�rdezte egyszerre Ron �s Hermione, Harry fel� fordulva. – De h�t azt mondtad –

– Piton professzor pedig – folytatta Dumbledore, valamivel hangosabban, hogy hallhat� legyen a motyog�sokon kereszt�l is – a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se t�rgyat fogja tan�tani.

– Ne! – mondta Harry, olyan hangosan, hogy t�bb fej is fel� fordult. Nem �rdekelte; d�h�sen n�zett a tan�ri asztal fel�. Hogyan kaphatta meg Piton a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t, ennyi id� m�lva? Hiszen �vek �ta k�ztudott volt, hogy Dumbledore nem b�zik meg benne annyira, hogy megkapja az �ll�st!

– De Harry, azt mondtad, hogy Slughorn S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t fog tan�tani! – mondta Hermione.

– Azt hittem, hogy azt fog! – mondta Harry, mik�zben er�ltette agy�t, hogy visszaeml�kezzen, hogy mikor besz�lt err�l Dumbledore-al, de most hogy belegondolt, nem tudta felid�zni, hogy Dumbledore b�rmikor is mondta volna naki, mit fog Slughorn tan�tani.

Piton, aki Dumbledore jobbj�n �lt, nem �llt fel neve eml�t�s�re; csup�n lust�n felemelte egyik kez�t, tudom�sul v�ve a Mardek�rosok tapsol�s�t, Harry azonban �gy l�tta, gy�zedelmes mosoly �l azon az arcon, amit annyira gy�l�lt.

– Nos, egy j� dolog az�rt van benne – mondta m�rgesen. – Piton �v v�g�n elmegy.

– Mire gondolsz? – k�rdezte Ron.

– Az az �ll�s el van �tkozva. Senki nem tart ki tov�bb egy �vn�l… M�gus m�g meg is halt k�zben… �n szem�ly szerint szurkolni fogok m�g egy hal�l�rt…

– Harry! – mondta ijedten �s szemreh�ny�an Hermione.

– Lehet, hogy j�v�re egyszer�en vissza fog menni b�jitalokat tan�tani – mondta t�prengve Ron. – Az a Slughorn fick� val�sz�n�leg nem fog akarni sok�ig maradni. Mordon se maradt.

– Dumbledore megk�sz�r�lte a tork�t. Nem Harry, Ron �s Hermione volt az egyetlen t�rsas�g, akik besz�lgettek; a nagyteremben mindenhol besz�lget�sek indultak meg arra a h�rre, hogy Piton v�g�l megszerezte �lmai �ll�s�t. Nyilv�nval�an az �pp bejelentett h�rek szenz�ci�s term�szet�b�l fakad�an Dumbledore nem sz�lt t�bbet a tan�ri kinevez�sekr�l, hanem v�rt n�h�ny m�sodpercet, hogy megbizonyosodjon r�la, hogy teljes a csend, miel�tt folytatja.

– Most, ahogy azt a teremben mindenki tudja, Voldemort nagy�r �s a k�vet�i ism�t szabadon vannak, �s er�t gy�jtenek.

Fesz�lt csend k�s�rte Dumbledore besz�d�t. Harry Malfoyra pillantott, aki nem n�zett Dumbledorera, hanem vill�j�t lebegtette a leveg�ben a p�lc�j�val, mintha nem tal�lta volna az igazgat� besz�d�t figyelemre m�lt�nak.

– Nem tudom el�gg� hangs�lyozni, hogy mennyire vesz�lyes a jelenlegi helyzet�nk, �s hogy mennyire �vatosnak kell mindannyiunknak lenni itt a Roxfortban, hogy biztos�tsuk a biztons�gunkat. A kast�ly m�gikus v�delm�t meger�s�tett�k a ny�r folyam�n, imm�ron �j, �s sokkal er�teljesebb v�delmet �lvez�nk, azonban tov�bbra is lelkiismeretesen kell �rk�dn�nk a hanyags�g ellen, mind a di�koknak, mind a tan�roknak, �s a t�bbi alkalmazottnak is. Ez�rt arra k�rlek titeket, hogy viseljetek el minden biztons�gi okb�l t�rt�n� korl�toz�st, amit a tan�raitok szabnak ki r�tok, b�rmennyire is kellemetlennek tal�lj�tok azt – k�l�n�sen azt a szab�lyt, hogy k�s� este nem szabad a folyos�kon lenni. Arra k�rlek titeket, b�rmi szokatlant vagy gyan�sat tapasztaltok a kast�lyon bel�l vagy k�v�l, azonnal jelents�tek azt a szem�lyzet valamely tagj�nak. B�zom magaviseletetekben, legf�k�pp saj�t �s t�rsaitok biztons�ga �rdek�ben.

Dumbledore v�gighordozta k�k szemeit az el�tte l�v� di�kokon, miel�tt ism�t elmosolyodott volna.

– Most azonban v�r az �gyatok, olyan melegen �s k�nyelmesen, ahogy k�v�nj�tok, �s tudom, hogy most legink�bb egy kiad�s alv�sra v�gytok a holnapi �r�itok el�tt. Ez�rt hagy k�v�njak kellemes est�t mindannyi�toknak. Hop hop!

A szok�sos, f�ls�ket�t� zajjal a padok h�tr�bb h�z�dtak, �s a t�bbsz�z tanul� elkezdett kisz�lling�zni a nagyteremb�l a h�l�term�k fel�. Harry, aki egy�ltal�n nem sietett, hogy a b�mul� t�meggel menjen ki, vagy hogy el�g k�zel ker�lj�n Malfoyhoz ahhoz, hogy alkalmat teremtsen sz�m�ra az orrt�r� t�rt�net �jb�li elmes�l�s�re, h�tra maradt, a cip�f�z�j�nek �jra bek�t�s�vel foglalkozva, maga el� engedve a Griffend�lesek nagy r�sz�t. Hermione el�re suhant, hogy teljes�tse prefektusi teend�it, elir�ny�tva az els��veseket, Ron azonban Harryvel maradt.

– Mi t�rt�nt val�j�ban az orroddal? – k�rdezte, mikor m�r a teremb�l kifele igyekv� t�meg legv�g�n voltak, hall�t�vols�gon k�v�l.

Harry elmondta neki. Bar�ts�guk er�ss�g�t jellemezte, hogy Ron nem nevetett.

– L�ttam, ahogy Malfoy valami orrot mutogatott – mondta s�t�ten.

– Igen, h�t, ne foglalkozz vele – mondta keser�en Harry. – Arra figyelj, amit azel�tt mondott, miel�tt r�j�tt, hogy ott vagyok…

Harry azt v�rta, hogy Ron megd�bben Malfoy dicsekv�s�n. Azonban amit Harry tiszta �nfej�s�gnek v�lt, az Ront teljesen hidegen hagyta.

– Ugyan m�r, Harry, csak felv�gott Parkinson el�tt… Ugyan milyen feladatot b�zna r� Tudodki?

– Honnan tudod, hogy Voldemortnak nincs sz�ks�ge valakire a Roxfortban? Nem ez lenne az els� –

– �r�ln�k neki, ha nem mondan�d ki azt a nevet, Harry – mondta egy szemreh�ny� hang m�g�tt�k. Harry h�tran�zett a v�lla f�l�tt, �s megl�tta Hagridot, ahogy a fej�t r�zza.

– Dumbledore is kimondja a nev�t – mondta makacsul Harry.

– Igen, de � Dumbledore – mondta titokzatosan Hagrid.

– Sz�val hogyhogy k�st�l, Harry? Agg�dtam miattad.

– Volt egy kis dolgom a vonaton – v�laszolta Harry. – �s te mi�rt k�st�l?

– Gr�p miatt – mondta vid�man Hagrid. – Elvesztettem az id��rz�kem. Van egy �j lak�sa a hegyekben, Dumbledore elint�zte neki – sz�p, nagy barlang. Sokkal boldogabb ott, mint az erd�ben volt. Egy j�t besz�lgett�nk.

– T�nyleg? – k�rdezte Harry, vigy�zva, hogy ne n�zzen Ron szem�be; legut�lj�ra, amikor Hagrid f�ltestv�r�vel – egy gonosz �ri�ssal, akinek k�l�nleges tehets�ge volt a f�k gy�kerest�l val� kit�p�s�hez – tal�lkozott, sz�t�ra �t sz�b�l �llt, melyb�l kett�t nem tudott rendesen kiejteni.

– � igen, nagyon j�l halad – mondta b�szk�n Hagrid. – Meg lenn�l d�bbenve. Azon t�prengek, hogy kitan�tom a seg�demm�.

Ron hangosan felhorkantott, de siker�lt egy durva t�sszent�snek �lc�znia. Addigra m�r a t�lgyfaajt�n�l �lltak.

– Egy�bk�nt, holnap majd tal�lkozunk, eb�d ut�n az els� �r�n. Gyertek kor�n, �s majd bek�sz�nhettek Csik�– akarom mondani Witherwings-nek.

Vid�m b�cs�z�sra emelve karj�t kis�t�lt a s�t�ts�gbe.

Harry �s Ron egym�sra n�ztek. Harry �rezte, hogy Ron is ugyanazt az em�szt� �rz�st �rzi, mint �.

– Ugye te se veszed fel a Legend�s L�nyek Gondoz�s�t?

Ron megr�zta a fej�t. – �s te sem?

Harry is megr�zta.

– �s Hermione – mondta Ron, – � sem?